A természeti népek úgy tartották, hogy a jeles napokon, amilyen a tavaszi nap-éj egyenlőség (március 21.) éppúgy felerősíti a föld energiáit, akárcsak a júniusi Szent Iván-éji napforduló, tehát az ilyen jeles napokon minden mágikus cselekedet hatása megnő.
A tűzmágiának, a tűzjóslásnak nemcsak azoknál a népeknél volt jelentősége, amelyek a tüzet imádták, vagy az áldozataikat elégették, hanem szinte valamennyi természeti népnél kiemelkedő szerepet kapott. A druidák Ilban Eilernek nevezték a nap-éj egyenlőség napját, s úgy tartották, ilyenkor a legkönnyebb megszabadulni a régi rossz szokásoktól, hiszen végre a sötétséggel maguk mögött hagyhatják a rosszat is, a fénnyel új élet kezdődik.
Egész Európában, így Magyarország egyes vidékein is máig él a néphagyomány, hogy ilyenkor "kiszebábut" égetnek, azaz a szalmababát felruházzák mindazzal a roszszal, amit a tél, a hideg, a nélkülözés okozott, és elégetik a telet, a nélkülözést jelképező szalmabábut. Vagy tábortüzet raknak, amely a jóslás eszköze és a lángok játékából a következő év eseményeit próbálnak következtetni. S hogy még inkább megbizonyosodjanak arról, hogy a kívánságuk valóban teljesül-e, amit nagyon szeretnének, kis papírlapra írják, és a lángok közé dobják. Ha a lap teljesen elhamvad, és a lángok az ég felé repítik, akkor a kívánság biztosan teljesülni fog. A láng elsimítja a háborgó gondolatokat, a lélek megnyugszik, a fény melegséget és derűt sugároz, a remény és a vágyakozás pedig annyira felerősödik, hogy a gondolat előbb-utóbb teremtő erővé válik.
A tűzmágia szertartása az évek során rengeteget finomodott, változott, a nagy máglyákat, tábortüzeket felváltották a kicsi lángok - a gyertyák. S már nemcsak a pogányok gyújtottak gyertyát, ha valaki meghalt, hogy a lelke békességet találjon, vagy ha valamire nagyon erősen vágytak, hanem a római katolikusok, a pravoszláv egyház hívei, és szinte minden vallás követői gyertyagyújtással erősítik meg kérésüket, s fejezik ki hálájukat, ha vágyuk teljesül. Az úgynevezett virrasztógyertyák több napon, sőt több héten keresztül éghetnek, hogy segítséget és támogatást szerezzenek annak, aki közel került a halálhoz. Amikor a gyertya leég, a már pislákoló lángjáról lehet meggyújtani a következőt.
